Semmi merőben újat nem fogok írni. Csak érzéseket. Kezdjük a kevés rosszal! Balatonra nyáron autóval lejutni szívás. Lehet ügyeskedni persze (mi Szombaton reggel 7:30-kor indultunk Budapest közeléből, vissza pedig szintén -egy két héttel későbbi- Szombaton 11:30-körül jöttünk (akkor már elment aki sietett, de még nem jött, aki egy “utolsó pancsi, utolsó ebéd vonalon mozog, ne áruljátok el a receptet ;) )). Így jól tudtunk közlekedni. Pipa. A parti büfék pedig nagy általánosságban szarok. Ilyen fos lángost nagyon rég nem ettünk, pedig komoly merítésem van a témában! :)

A Balaton nagyon jó. Emlékek. Pancsolások, fagyi, kukorica, első kézfogás egy lánnyal, nagy séták, nézni a túlpartot, susogó fák a szélben, hullámok zaja a móló felől, sirályok-vadkacsák-hattyúk megunhatatlan játéka, vizesen elterülni egy pokrócon hallgatva a fürdőzők egybeolvadó zsivaját, Tatával és Mamával az üdülőben, nézni a német nyaralók néha vicces-néha elrettentő viselkedését, Mais-bitte-mais!, az Északi-part kimeríthetetlen sokszínűsége, borok, rengeteg szép nő falatnyi bikiniben, hajók a vízen, első csók lopottan és izgulva jól csinálod-e, vonatok zakatolása, büfésor vállalhatatlan-mégis vonzó kínálattal, a bácsi aki mindig kint ül kiadó szobát kínálni, vízibicikli, belepisilni a vízbe, hínárt gyűjteni, saralni, gumimatraccal forogni és a gyereked sivalkodását és utánozhatatlan mosolyát hallani-látni, újra kijött a piros bikinis de jó segge van, este még bor és hatalmas scrabble partik, kimenni este naplementét nézni, szeretkezni a vízben, Szárszón József Attila emlékháza, gömbkilátó biciklivel, bunkó beszólás “elindul a szekértábor” ne ne szólj vissza!, dumálni éjszakáig korábban soha nem látott és jó eséllyel többet nem is látott emberekkel, állni a Penny pénztáránál olyan szituban ami otthon nincs mindenki nyugodt, pénztárossal pacsizni mert tavaly látott egy Ocho Macho pólóban és El Mundo Fantastico! kiáltással köszön, beúszni a bójákig, hányas a viharjelzés?, vidámpark irgalmatlan gagyi mégis mosolyra késztető zsibvására, kedvenc étteremben búcsúvacsora, fürdeni még utoljára, csak egyet még! Örökre akarom.

U.i.: Még akarom! A tények: Balatonlellén töltöttünk két hetet a Balatonforzó nevű apartmanházban. Mindenkinek szívből ajánlom. Korrekt, szép, igazi békebeli hangulata van. Adott konyha, ahol tudsz egy paprikáskrumplit rittyenteni és nem kell minden nap étterembe járnod, 4perc séta a szabadstrand, kedvesek a háziak, ősfás a kert, saját fürdőszobád, hűtőd van, klassz emberekkel ismerkedhetsz, sok gyerek (már akinek ez előny, én esténként futóbicikli-kismotor versenyeket rendeztem a saját és mások gyerekeinek), és elfogadható árképzés. Másik ajánlatom a Makkos étterem, van étlap és napi menü, ami öt féle fix kaja. Ilyen jókat rég ettem, nem tudtam volna azt mondani ezt csinálják másképp, tökéletes. 1.300,- Ft leves, második, savanyúság, desszert. Nem nagy adag, pont jó. Erről jut eszembe. Sokan kérdezték, miért a Balatonra mész, ennyiből a tengerhez is mehetnél!? Nem akarom a családom 16óra autózással szívatni, fél óra alatt találtam magyarul beszélő orvost, nem lesz drakula a gyerek a sós víztől, ja, és imádom a Balatont! :)