Utoljára valami nagyon csúnyán elrontott iskolai kirándulás keretében voltam a szentendrei skanzenben, és meg is utáltam egy pár évtizedre (a versek és a szépirodalom is hasonló kezelést kapott, a 4503. számú Sándor Pál úttörőcsapatnak is otthont adó, K. Bozsó Károly úti Általános Iskola tanári karának buzgó, ám rendkívül kártékony tevékenységének köszönhetően, viszont a versek és könyvek hamarabb újrafelfedeződtek :D ).

Kedvesemtől jött az ötlet, ugyan menjünk már el a skanzenbe, és mivel nyári szünetben egy perpetuum mobile óvodáskorú gyerekkel annyira nyugodt egy otthoni hétvége, mint a Kathrina-hurrikánnal, ráálltam a dologra.

Szentendre autóval tök közel van! Nekem ez -korábban vidékebbre élőnek- még mindig meglepetés, hogy a főváros közelében mennyi érdekes, felfedezni való hely van karnyújtásnyira! Ha viszont tömegközlekedéssel oldanád meg a feladatot, hatalmas csalódásban lesz részed. A 45perces autóút helyett egy háromátszállásos két és félórás rémálom vár... pedig úgy visszamennénk bringával! Jelenleg a Google útvonaltervezője nem is talál tömegközlekedési útvonalat a lakóhelyem és a skanzen közt. Köszi közlekedési vállalatok, helló 2017! Szóval gyertek autóval-motorral-léghajóval!

Advertisement

Mert -és ez a címadásból erősen sejthető volt- nagyon érdemes skanzent járni! A klasszikus paraszt vályogviskó, gémeskút, puli, bekecs, szuvenírbolt színvonalon messze túlmutat amit láthatsz. Sokkal szélesebb az időszak amit bemutat, jelenleg pl. 1967-es életmódtárlat fut egy öreg magtárban, hatalmas flash! :) A másik királyság, hogy tájegységenként elkülönülve rendezték el az épületeket, érdekes egyik percről a másikra, betoppanni egy Gyöngyös vidéki XIX.-XX. sz. fordulós kisvárosba, és egy Dél-Dunántúli hasonkorú kisnemesi portára. A gyöngyösi kisváros (cím alatti képen) ráadásul életre kel, korhű ruhákban emberek járnak-kelnek az utcákon, és felvéve a korabeli ottélők identitását, elmesélik házuk-családjuk-munkájuk-vidékük történetét, olyan humorral, és beleéléssel, hogy alig tudtunk szabadulni! Szenzációs!

Hasonlóan marasztaló élmény volt, egy korongozást bemutató tárlat, ahol egy -a korongozásba szemmel láthatóan szerelmes- hölgy olyan csodás rögtönzött előadást tartott a régmúlt keramikus művészetéről-iparáról, hogy megbabonázva hallgatta, aki arra járt. Nagyon fájt otthagyni, de egy 3,5éves atomreaktornak nehéz elmagyarázni, hogy anya és apa maradna még... :)

Advertisement

Fél napot eltöltve, talán a harmadát tudtuk felületesen megtekinteni a skanzennek -egyébként is hatalmas a terület- és bár van kisvonat, ami nagyon hangulatos, és elvisz bárhová, combos séta így is. Egy kellemesen hűs októberi hétvégén, kettesben, bedobjuk a bringákat a kocsiba, és nyomunk egy reggeltől-estiget!