Nem a Süsü-félék voltak porondon, hanem a zebegényi sárkányreptető fesztiválon töltöttünk el egy varázslatos napot! Véletlenszerűen futottam bele ebbe a rendezvénybe, igazából nem tudtam mire számíthatunk, de az élmények minden várakozásunk felülmúlták!

Ha behunyod szemeid, és megpróbálsz elképzelni egy hippigyülekezetet, és Dunakanyar-panorámás domboldalt, és egy picinyre zsugorított tipikus fesztivált, nagyjából eléd tárul a hely szelleme, azzal a megfoghatatlan plusszal, hogy ide mindenki sárkányt eregetni jön, és azt csak vigyorral az arcodon tudod csinálni! :) (garantált, morózusan érkeztem, és végigvigyorogtam a napot!) Nagyon klassz zene szólt a színpad felől, minden (de tényleg minden!) szembejövő szimpatikus figura, és óvodáskorútól a hatvan évesig azon ügyködnek a népek, hogy a papír (vagy egyéb anyagú) sárkányuk szépen repüljön a csodás környezetben. Az ötvenes “srác” ugyanúgy röhögve próbálta röptetni a maga denevérsárkányát, mint a legkisebb gyerek. Hangos szót egész nap nem hallottam, ez tényleg a legbájosabb, legártatlanabb hobbi, amit elképzelni tudok. Nincs “osztálykülönbség”, az -általunk is preferált- saját készítésű párfilléres hurkapálca, zsírpapír biszbasz is ugyanaz az élmény, mint a profi, többezer forintos űrcucc. Persze, vannak a többzsinóros akrobata sárkányok, de nem hinném, az érzés nagyon más lehet: Kint vagy a szabadban, és olyat csinálsz, amit általában gyerekességnek bélyegeznek. :) Hatalmas királyság!

Konklúzió: Eregetni fogunk rendszeresen, a hasonló rendezvények pedig pirosbetűsen kerülnek a naptáramba!

Sárkányra fel! ;)